|
Fotó: RIA Novosztyi
|
A Szocsi Olimpia helyszíne most olyan, mint az első napokban: ezrek töltik napjaikat a stadionokban és a versenyeken, szurkolva a saját csapataiknak, versenyzőiknek, azok pedig, akiknek nincs jegyük, a televízió előtt ülve követik figyelemmel az eseményeket.
Én, természetesen, nagyon szerettem volna elmenni a jégkorongra. Most azonban a rövidpályás gyorskorcsolyára szeretnék menni és szurkolni Viktor Annak. Örülök, hogy aranyérmet nyert, tudva, hogy a koreai válogatottból kizárták. Arra, hogy esélyt kapott a visszatérésre, mindenki irigykedni fog.
A következő napon Viktor An még két aranyérmet nyert 500 és 5000 méteren. A szurkolók ugyanúgy örültek mindkét sikernek.
Néhány nappal a Szocsi Olimpiai Játékok végéhez közeledve Szocsiba újabb szurkolók érkeznek. Van, aki az utolsó pillanatban vette meg a jegyeket és jönnek Szocsiba megnézni a versenyeket. Ráadásul nem számít, hogy orosz vagy másik ország csapatáról van szó. Csupán igazi sportélményt szeretnének.
A helyszínek különbözőségének ellenére, ahol a szurkolók meg tudják nézni a versenyeket, a legjobbak az olimpiai stadionok. A lényeg nem abban áll, hogy ott íródik az olimpiai történelem, hanem abban, hogy ott van a legtöbb ember, akik együtt szurkolnak és izgulnak. Egy hónapra fel lehet töltődni energiával – véli Darija, aki a saját szemével látta, hogyan nyerte meg az olimpiai bajnoki címet az orosz műkorcsolyázó Adelina Szotnyikova:
A stadionban mindenki kiabál, lengeti a zászlókat. Nekem az is tetszett, hogy írnak is a zászlókra: városneveket, buzdítást a versenyzőknek, verseket. Csupa energia.
A Szocsi Olimpiára több tízezer külföldi szurkoló érkezett, de mégis az oroszok számára vált a legnagyobb sportünneppé: Vlagyivosztoktól egészen Kalinyingrádig. Sokan csak akkor kezdték el tervezni az utat, amikor megtudták, hogy Szocsiban lesz az olimpia, és senki nem bánja, hogy eljöttek megnézni a versenyt a helyszínre.
